Pizza rendelés

Mostanában nagy keletje lett a Tapas-bároknak, és már nem csak külföldi nagyvárosokban, de otthon is találunk egy-két „bárt”. Nem lehetne ugyanis étteremnek nevezni ezeket a kisebb helyeket.

A tapas különben is eredetileg amolyan sörkorcsolyának számított, de ne is szaladjunk ennyire előre.

A tapas nem is önálló étel, vagy egy bizonyos recept alapján elkészített rágcsálnivaló, inkább amolyan gyűjtőnév, változatos, apró falatok, előételek, snackek.

Ez tehát a tapas. Minden lehet tapa, és bár mindenki a spanyol eredetre esküszik, egy percig se csodálkozzunk, ha egy tapas bárban lasagne-val, vagy netán magyaros kolbásszal találkozunk. A tapas mindennek az egyvelege, kis adagokban, egymás mellé pakolva.

A spanyol eredet szerint a tapas a „tapa” szóból ered, ami fedőt jelent. A régebbi időkben a fedő a pohár tetejére került, kenyér formájában, és azt az egyszerű célt szolgálta, hogy távol tartsa a szúnyogokat az italtól. Aztán az idők során a kenyér darab tetejére is került ez-az, így lettek a tapa-k egyre változatosabbak és ízletesebbek.

Egy másik történet is él azonban a tapas kialakulásáról. Állítólag a középkor derekán élő X. Alfonz kasztíliai király egy nap nagyon lebetegedett, és betegsége hosszú időre ágyhoz kötötte. Ő azonban, hogy nehogy nagyon legyengüljön a szervezete, folyamatosan borozott, és a borozgatások közben kisebb étezéseket tartott, melyeknek mindig nagyon változatosaknak kellett lenniük.

Aztán eme két tevékenységet összekötötte, és a borozások mellé fogyasztotta az apróbb falatokat. Majd felépülése után olyannyira jó ötletnek találta a bor mellé történő kisebb falatok fogyasztását, hogy kötelezte a kocsmárosokat, hogy eztán mindig adjanak pár falatot az ital mellé. Hamarosan aztán a kocsma tulajdonosok is rájöttek, hogy ez igen kedvező üzleti fogás, hiszen nem volt annyi részeg, nem volta annyi verekedés, mégis több alkohol fogyott.

Egy kevésbé előkelő , igen egyszerű története is van a tapas kialakulásának. A spanyol parasztok körében általában későn este, kilenc-tíz óra fele szokás vacsorázni, így rengeteg idő telt el a két étkezés között, és a dolgos emberek bizony megéheztek.

Ezért néha-néha bekaptak egy-két falatot, hogy kihúzzák vacsoráig, és a spanyolok ma is pontosan ugyanezt teszik, ebéd és vacsora közben fogyasztják a tapas-nak nevezett falatokat, aminek nincs más célja, minthogy csillapítsa éhségüket.

A legtöbb spanyol bárban biztosak lehetünk abban, hogy felszolgálnak egy-két kiadós falatot az italunk mellé, és a spanyolok körében mai napig jó szokás élni is ezzel. Munka után gyakran beülnek egy-egy italra, közben rágcsálnak, beszélgetnek, késő este meg várja őket az igazi kiadós spanyol vacsora.

Tulajdonképpen tehát bármit nevezhetünk tapas-nak, a bárokban is szinte minden nemzet különlegességeit felszolgálják, cél, hogy épp csak legyen valami a gyomrunkban. És ha már rágcsálunk, falatozunk, mért ne ennénk többfélét?

A Tapas-bárokban is éppen ez a szép, az ember azt hiszi, itt aztán soha nem fog jól lakni, de hiába olyan kicsik az adagok, hamar tele lesz vele a gyomrunk. Ma már nem a kenyér a tapas, hanem a tapas-hoz jár a kenyér, így aztán tényleg bitosak lehetünk benne, hogy nem maradunk éhen.

Érdemes minél többfélét rendelni, minél több szószt, húst, édességet kipróbálni, a tapasnak épp ez a furcsa változatosság a szépsége.