Pizza rendelés

Az ember nagyon korán felismerte az édes ízeket, észrevette, hogy boldogság tölti el miközben édes bogyókat, gyökereket fogyaszt. Az édes ízek által megtudta azt is, hogy az evés lehet élvezeti tevékenység is.

A mézet nem csak édesítésre használták, hanem feltehetően már az ókorban készítettek belőle cukrokat. Az ókori világban a cukornádból nyert cukrot is használták, a gyümölcsöket aszalták így előállítva az édességeket.

A sütőcukrászat kialakulása forradalmasította az édesség előállítását. Mindez kb. Kr.e. 4000-3000-re tehető. A cukrászmesterség a szakács- és pékmesterség ágazatából vált ki.

A sütőcukrászat alapjai már akkor kialakulóban voltak, amikor a vándorló élet helyébe lépett a földművelés, mint legfőbb gazdasági ágazat.

A gabonatermelés során ismerték fel a magvak pirításának módszerét, amivel édesebb ízt értek el. Pépes állagú anyagot nyertek azzal, hogy összedörzsölték, tehát megőrölték a gabonát és tejjel vagy zsírral keverték. Így nyerték a tésztát.

Az első ilyen tésztaféle a lepény volt, melyet nevezhetünk az első pékárunak. Rendkívül jól elállt, így nagyon hasznos étel lett. A lepényt köveken, főként hamuban sütötték, így mindkét fele rendesen átsülhetett.

Az első sütemények elkészülte az egyiptomiak érdeme. Ők ebbe a tésztába mézet is kevertek, illetve különböző édesítésre szolgáló anyagokat. Úgynevezett sütőedényekbe, sütőtányérokba készítették el ezeket az édes lepényeket.

A sütőtányér az idők során továbbfejlődött a praktikusság eredményeképpen serpenyőszerű ostyasütővé.

Ezek után a következő megoldandó feladat a sütés terén az volt, hogy a lepényből ne távozzon el az összes víz, hiszen ezzel a sima hevítéses eljárással a sütemények nagyon kemények lettek. 

A megoldás erre a sütőharang lett, amely hasonlíthatott egy kemencére. Így puhábbak lettek a sütemények és már díszítésük is kivitelezhető volt.

A sütőcukrászat fejlődése innentől már a népek ízlésétől és új ötleteitől függött. Kr.e. 1700 körül már gyümölcsöket is használtak ízesítésre főként a zsidók. Kr.e. 400-ban ismét visszatért a keményebb lepény igénye, hiszen hosszú hajóutakon a legfontosabb nem az íz volt, hanem az eltarthatóság. Így a kétszersült igen hasznos étel lett.

A középkor ismét nagy változásokat hozott a péksütemények készítésében. Nagyon fontos állomás ez az időszak a cukrászipar kialakulásában. Az egyre több sütemény és édesség megkívánta, hogy egy külön mestere legyen ezeknek a készítményeknek, így a szakácsmestertől különváltak a cukrászmesterek, akik a sütemények készítésének specialistái lettek.

Ebben az időben jelent meg a perec, a mézeskalács, a marcipán és sok más új cukrászati vívmány is. A mézeskalács volt a legkedveltebb, hiszen a középkorban főként a mézet használták fel, mint édesítőszert, nem pedig a cukrot. A cukrászok termékeiket az utcán árulták.

A XIX. században vált divatossá a cukrászda létesítése. Rengeteg cukrászda nyitotta meg kapuit akkoriban világszerte. A keksz is ekkor jelent meg és a gépesítés mértéke is erre a korszakra tehető.