Japán sajátos, jellegzetes kultúrája leginkább az étkezési szokásokban őrződött meg. A japán konyha ízei nem sokat változtak az évezredek során, és míg a világ más pontjain szinte évről évre rohamosan változnak az étkezési szokások, Japánban még mindig a szamurájok korabeli ízek dominálnak.
A japánok még a külföldről átvett ételeket, recepteket is a saját szájízük szerint készítik el. Ám nem csak az ételek elkészítése és a receptek igen jellegzetesek, de a felszolgálásnak is nagy hagyományai vannak. Legfontosabb szó, meg a japán konyháét jellemzi: az összhang.
És ennek nem csak az ételek elkészítésénél, de a felszolgálásnál és a terítésnél is igen nagy szerep jut. Számukra az étkezés nem csupán az éhség csillapítása, de minden esetben esztétikai élményt is jelent. Így aztán ne csodálkozzunk, ha a japán megterített asztalon fenyőgallyat, óriási tengeri kagylót, vagy csigaházat találunk.
A japán étkezés szertartásszerű, sok kisebb fogással, amiket mindig külön tálalnak. A kisebb falatokat először szószos csészékbe mártogatják, és gondosan ügyelnek az ételek párosítására is, hogy minden íz tökéletesen kijöjjön. Még a reggeli is több fogásból áll, de a fő étezés náluk is a vacsora.
A hagyományos japán étkezőasztalt kotacunak nevezik, ehhez ülnek le, pontosabban mondva térdelnek a japánok. Ez az asztal nagyjából 40 centiméter magas, gyékénypadlón áll, télen paplanszerű takaró veszi körül. Az asztalnak mindig van egy része, amelyet tűzhelynek használnak, ezt régebben faszénnel fűtötték, ami természetesen igen veszélyes volt, ma már villanytűzhelyek működnek a régiek helyett. Minden japán család kedvenc tartózkodási helye a kotacu. Az asztalon mindig található kézmosó is, amelybe télen forró, nyáron pedig kellemesen hűs vizet tesznek.
Japánban is rengeteg különböző idény- és tájjellegű ételt találunk. Egyik legismertebb az újévi mocsi, amit semmiképp sem szabad elfelejteni az év első napjain, mert egész évre szerencsét hoz a ház népére. Az édes rozsbor, az o-toszo, a boldogság és a jó egészség jelképe. Újévkor a család minden egy es tagja fogyaszt belőle, még a legfiatalabbak is.
Az étkezés végén a japánok általában zöld teát fogyasztanak, amit szintén speciális szabályok szerint készítenek el. A teát agyagedényben forrázzák le és pár percig letakarva hagyják, majd fül nélküli csészékbe töltik ki.
Tavaszi csirkefalatok
Hozzávalók:
- egy egész csirke
- 1 teáskanálnyi só
- 80 dkg kínai kelkáposzta
- 25 dkg spenót
- 20 dkg tou
- 25 dkg gombafej
- 7-8 szár újhagyma
- 2 db póréhagyma felvágva apró darabokra
- 1 dl csirkeleves
- fél dl citromlé
- 20 dkg retek apróra reszelve
- 2 teáskanálnyi reszelt gyömbér
A csirkét apró darabokra vágjuk és kicsontozzuk. A nyakából, a hátából és a csontokból másfél liter víz hozzáadásával levest főzünk. A többi kicsontozott húst 3-4 cm nagyságú darabokra vágjuk fel, a spenótot és a kínai kelt külön-külön megpároljuk. Ez után a kel leveleibe beletekerjük a spenótot és fogpiszkálóval összetűzzük, majd 3-4 cm-es darabokra vágjuk fel.
Ez után tegyük a főzőedényt az asztal közepére helyezett főzőlapra, és öntsük bele a csirkelevest, majd mikor az forrni kezd, tegyük bele a csirkedarabokat és főzzük őket 10 percig. Ekkor a gombát a csirke mellé tesszük puhulni. Különböző halmokban a kelt, az új- és póréhagymát szintén a főzőedénybe tesszük, és együtt megfőzzük őket. Szósznak egy dl húslevest összekeverjük a reszelt retekkel, gyömbérrel, citromlével, és szétosztjuk kisebb tálacskákban, hogy mindenki ebbe mártogathassa a falatokat a főzőedényből.
