Több ezer évvel ezelőtt a Japán civilizációnak köszönhetően az egész világon elterjedt a rizs. A hatalmas rizsföldek több millió embernek biztosítottak napi táplálékot, nem véletlen, hogy rengeteg különböző recept jelent meg idővel.
A rizs olyan volt ezen a vidéken, mint Európában a burgonya, mindenki számára elérhető volt, és még a legínségesebb időkben is sokan hozzájutottak.
A Japán konyha elképzelhetetlen rizs nélkül.
A japánok a rizst kisebb tálacskákban tálalják, egyik kézben a rizs, másikban pedig az evőpálcika kap helyet.
A háziasszonynak figyelnie kell arra, hogy a vendégek hogyan tartják ezt a tálat, mert bizony sok mindent elárulhatunk mozdulatainkkal. Ha két kézzel tesszük arrébb a rizses tálacskát, azzal azt jelezzük, hogy még kérünk belőle.
A fehér rizst nem szabad más ételekkel összekeverni, de az sem túl udvarias, ha szójaszószt öntünk rá. Az étel neve megváltozik, ha a rizst más ételek fölé helyezve tálalják.
A rizst nem csak önmagában fogyasztják a japánok, a legkülönbözőbb formákat, variációkat fedezhetjük föl, ha jobban megfigyeljük konyhaművészetüket. A rizst tekerhetik tengeri sásba, préselhetik különböző formákba, megtölthetik hal- vagy húsdarabokkal, esetleg szilvával, vagy kagylóval, de gyúrhatnak belőle gombócot is, vagy egyszerűen megszórhatják szezámmaggal.
Onigiri – rizsgombóc
Hozzávalók:
- 30 dkg főtt, forró rizs
- 1 evőkanálnyi víz
- 2 evőkanálnyi szezámmag
- 1 kávéskanálnyi só
A főtt rizst beletesszük egy fémből vagy fából készült, kerek, szív alakú, vagy háromszögletű edénybe és óvatosan lepréseljük. Amennyiben gombócot szeretnék formázni a rizsből, előtte mindenképpen sózzuk be a tenyerünket. Megpirítjuk a szezámmagot, összekeverjük a sóval, és vizet öntünk rá.
A megpirított szezámmagot a rizs tetejére szórjuk, és az egészet egy élénk színű tálra helyezzük – ha úgy szeretnénk eljárni, mint a japánok. Az egészet még tovább díszíthetjük, tűlevelű fenyőgallyal, őszirózsavirággal (amit egy pillanatra előtte forró vízbe mártunk), vagy krizantémlevéllel. A rizsgombóc, vagy a különböző formákba préselt rizs jó köret hal- és húsételek mellé.
Unagi domburi – Angolnával letakart rizs
Hozzávalók:
- 1 kg angolna
- 30 dkg főtt rizs
- 4 evőkanál mirin (vagy: 2 evőkanál szójaszósz, 2 evőkanál édes vörösbor, 2 kávéskanál cukor összekeverve)
- 3 evőkanálnyi szójaszósz
- 1 dl étolaj
Az angolna fejét és a nagyobb csontjait vízben megfőzzük, nagyjából 7-8 dl víz elegendő ehhez, majd leszűrjük a vizet, beletesszük a mirint, a szójaszószt, és állni hagyjuk pár percig.
Közben az angolna húsát hosszában kettévágjuk, majd nagyjából 10 cm-es darabokra szeleteljük fel.
Ezeket az angolnadarabokat feltűzzük hurkapálcikákra, egyenként belemártjuk az előzőleg elkészített lébe, majd egy percre a forró étolajba tesszük. Az így kisütött angolna darabokat a főtt rizs tetejére helyezzük, és leöntjük az egészet a maradék lével.
Oajko dumburi – Takart rizs tojással, hússal
Hozzávalók:
- 2 csirkemell
- 25 dkg főtt rizs
- 15 dkg gomba
- 1 dl húsleves
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál szake vagy brandy
- 4 evőkanál szójaszósz
- 4 db tojás
Japánban párolt rizsen tálalják ezt az ételt, melynek egyik legnagyobb előnye, hogy igen könnyen és gyorsan elkészíthető. A kicsontozott csirkehúst felvágjuk kis darabokra, áttörjük a fokhagymát.
A gombát meghintjük a fokhagymával, majd az egészet a csirkedarabokkal együtt egy teflonserpenyőbe tesszük. Ráöntjük a szójaszószt, a szakét és a húslevest, majd 8-10 percig sütjük.
A tojásokat felverjük és egyenként megsütjük. A tálalás a következőképpen történik: mindenkinek egy-egy csészébe rizst teszünk, erre jön a gombás csirke, majd a tetejére a rántotta-féle tojás. Ezt még petrezselyemmel, vagy sajttal megszórhatjuk.
